Ez az őszi család fotózás Solymáron olyan spontán alakult, ahogy csak az el tudjátok képzelni.
Egy szerdai esküvőn vártunk a az este sztárfellépőjére. Szerződés szerint este 9-ig maradtam volna, de megkértek, hogy hosszabítsunk. Az üresjáratban beszélgettünk erről-arról Mátéval.
Máté a Tópart Hotel vezetője. Miközben beszélgettünk egyszer csak gyors témaváltással megkérdezte, hogy szoktam e családi fényképeket készíteni?
Igen, tudom, ez hiányosságom - válaszoltam. Ugyan sokszor fényképezek mást, mint esküvőt, de valahogy mindig az esküvők képei kerülnek ki blogra, vagy a közösségi médiába… (Nem újévi fogadalom, hiszen még karácsony sincs, de tervezem most is, hogy többet mutatok meg a családi sorozatokból. Ezért rakom most ezt is ki.
Szóval vissza a témához…
Ez az őszi családi fotózás így esett:
-Mit szólnál hozzá, ha hétvégén csinálnánk? (szerdai nap volt) A felségemnek Eminek már évek óta megígértem, hogy készítünk családi képeket…
-A hétvége? Hmmm… Sajnos pont nem jó, de jövő héten lesz október 23. A hétvége 2 nappal hosszabb lesz. Mit szólsz hozzá?
-Szerintem jó lesz. Mivel készüljünk?
-Semmivel. Hol legyen? Nálatok otthon?
-Az erdő szélén lakunk. Mit szólnál, ha a szabadban is készítenénk pár fényképet?
-Persze. Menjünk.
Úgy esett, hogy október 23. egy olyan gyönyörű őszi napra sikeredet, hogy amíg nappal fény volt egész nap fényképeztem családokat, még a sajátomat is Budapest környékén.
Mátéék voltak az utolsók. Könnyű szívvel időzítettem az utolsónak őket, mert hát mondta, hogy az erdő szélén laknak. 2 perc kocsival, és már a természetben is vagyunk…
Ehhez képest ott derült ki, hogy az erdő, ahova mentünk egy keleti lejtő (már semmi nap nem sütött oda), és az erdő is eltűnt köszönhetően az elmúlt évek ingatlan fejlesztési őrületének. Tulajdonképpen egy épülő lakópark közepén álltunk. Sóder, törmelék, sitt, egyéb építési anyagok és az átalakított táj… :)
-Hát akkor menjünk máshova? kérdezte Máté.
-Van hova menjünk? Ismertek itt más helyet? kérdeztem vissza. Én itt nem ismerek semmit...
-Nem messze Solymáron van egy horgász tó, meg egy lőtér.
-Próbáljuk meg. - válaszoltam.
Gyerekek, anya, apa kocsiba be. Én a sajátomba, és padlógázzal 20 perc alatt odaértünk. Ott kis autózást követően kinéztem egy mesés helyet, vaddohány, árok, mezőgazdasági földdarab. Na és persze egy végtelen hosszúságú föld út borzalmas méretű kráterekkel, kátyúkkal…
Ez, mondom tökéletes lesz. Volt naplemente, szép háttér, növények, és még a fiúk is tudtak versenyt futni, ugrálni.
