Kérlek, mutatkozz be nagyon röviden!
Takács-Schmidt Ildi vagyok, jogász. 14 éves korom óta táncolok hobbiként. Egy 6 éves lány és egy 4 éves fiú anyukája. A La Place megálmodója.
Most nem egy ügyvédi irodában állunk, hanem egy tánciskolában. Miért az ügyvédi pálya vonzott?
Mindig is foglalkoztatott, hogy másokon segítsek. 18 évesen kézenfekvőnek tűnt, hogy az ügyvédek bajba jutott embereken segítenek. Így hát nekiálltam. Elvégeztem az egyetemet. Elhelyezkedtem, és beleugrottam az őrlőmalomba.
Szép lassan kellett rájönnöm, hogy nem az elképzeléseim szerint alakul az életem. Fokozatosan kezdtünk többet és többet dolgozni a digitális térben. Láttam, hogy egyre kevésbé van szükség a személyes jelenlétre. Megszűnnek a személyes érintkezések, kapcsolódások. Képzeld, ma már a tárgyalásokra el sem kell menni. Minden csak gépeken keresztül zajlik. Ez nem nekem való. A lelkem elhúzott erről a területről.
Hogy történt a váltás és mibe kezdtél bele?
Megismertem a férjemet, és gyermeket vállaltunk. Megszületett Maja. A szülési szabadság alatt volt időm gondolkodni. Rá hamar jött Vendel is. Amíg a srácokkal otthon voltam, kiforrt bennem a gondolat. Azzal szeretnék foglalkozni, amiért lelkesedem. A tánccal.
Egyszer csak húztál egy vonalat, és a semmiből tánctanár lettél?
Nem. Ennél azért sokkal jobban rendszerezem az életemet és az elképzeléseimet. Szeretem magamnál tartani az irányítást. Táncot tanítottam már Maja születése előtt is. A születése után pár hónappal már a férjem, vagy a nagyszülők segítségét igénybe véve kiszöktem dolgozni. Délutánonként táncot tanítottam. Eldöntöttem végleg, hogy nem megyek vissza a korábbi munkakörömbe dolgozni. Befektetőt kerestem, hogy létrehozzuk Vendellel (férj - szerk.) álmaim munkahelyét. A La Place-t.
Hú de izgalmasan hangzik. Biztos nehéz volt az elején.
A megvalósítást nem éreztem terhesnek. Igazából minden jött magától, csak a rengeteg munkát kellett belerakni. Az egész család dolgozott rajta, támogattak minket. Húgom pénzügyesként lefektette a keretrendszert, édesanyám pedig a mai napig lelkitársként támogat. A férjem mindenben a társam, hiszen az egész koncepció kettőnk befektetett energiájának a gyümölcse.
Mikor nyitottatok?
Hát igen. Ezt talán lehetett volna jobban is időzíteni… :) 2020 januárjában nyitottunk. Pár hónappal a teljes lezárások előtt. A koronavírus miatt az első 1,5 évben többet voltunk zárva, mint nyitva. Mire összeállt egy csoportos órára megfelelő számú ember, zárhattunk be újra úgy, hogy fogalmunk sem volt, hogy mikor nyithatunk ki újra.
Hogy maradtatok életben?
Szerencsére nem maradtak ezek a szép terek üresen. Lehetőséget tudtunk adni a Dancing with the stars műsor számára. Forgatási helyszín voltunk. Az egészségügyi előírásokat betartva egyedül ez adott cashflow-t.
A pénztelenség csak egy része volt a problémánknak. Szerencsére a befektetőnk nem követelte rajtunk a pénzét. Türelemmel volt, és bízott bennünk. Sokkal nehezebben éltük meg azt, hogy a sok befektetett munka gyümölcse már szerkezetkész volt. Az utolsó kilincs, a hangtechnika a fények… Minden a helyén volt már. Csak pont az élet hiányzott belőle, hogy találkozási ponttá váljon az épület. Hiszen ez volt a célunk a kezdetektől, ami miatt életrehívtuk az egészet. Az első másfélév maga volt a katasztrófa.
Mit jelent, hogy La Place?
Franciául annyit tesz, hogy A hely. Az elejétől fogva szempont volt, hogy ha csináljuk, akkor ne csak egy sima tánciskola legyünk. Abból van rengeteg. Egy közösségi teret álmodtunk meg. Lehetőségként megmutatni az embereknek, hogy a tánc és a mozgás segítségével egyszerre a testüket és a lelküket is tudják ápolni. Ragaszkodtam hozzá, hogy amit ügyvédként nem tudtam beteljesíteni az itt megvalósuljon. Segíteni akarok az embereknek. Ez motiválta a vállalkozásunk létrehozását, és ez motiválja a mindennapjaimat is.
Hogyan tud a tánc segíteni másokon?
Ez egy közösség. A találkozás helyszíne, ahol a termeket bérbe adjuk óraadóknak. A legtöbb óra tánc, mozgás, de egyre több a mozgás nélküli terápiás foglalkozás, léleksegítés is.
Miért hangsúlyozod ki hogy mozgás nélküli léleksegítés? Van mozgással egybekötött léleksegítés is?
Természetesen. Peti! Nem figyelsz? :) Várj, mesélek róla kicsit, hogy egyértelműbb legyen.
Tartok én is egy órát minden hétfőn. Ez a Díva születik. Táncolunk a csajokkal, de ez nem csak a táncról szól.
Észrevettem, hogy rengetegen vannak közöttünk, akiknek a lelke nincsen rendben. Súlyos önbizalom hiánnyal küzdenek, önismereti problémáik vannak, önképzavarral küzdenek. A tánc eszköz, hogy ezeket fejlesszük, egy egészséges testtudatot alakítsunk ki. Hihetetlen változásokat lehet elérni a lányokban. Egyrészt fejlődik a tánctechnikájuk, ugyanakkor a lelkük folyamatos töltődik.
Miből áll egy ilyen óra?
Találkozunk, bemelegítünk. Az óra második felében pedig koreográfiát tanulunk. Oldom a hangulatot, a gátlásokat, felébresztem a bátorságukat. Nagyképűnek hangzana, és nem is lenne igaz, ha azt mondanám, hogy én találtam ki a széktáncot, vagy a rúdtáncot. Nem is csak nálunk lehet ilyen órákra járni. Sok másik tánciskola ajánl hasonló órákat.
Miért választanak akkor mégis titeket? Korábban mondtad, hogy nem csak azok járnak hozzátok, akik a környékben laknak, hanem azok, akik ezt a hangulatot keresik. Mi ez a hangulat? Miben adtok mást?
Elárulok egy titkot neked. A rivalizálás a nők között sokkal erősebb, mint gondolnád. Még akkor is, ha nincs férfi a láthatáron. Ha egy másik nőnek jobb a combja, mint neked, azt nem bocsátja meg soha.
Ennek a rivalizálásnak nálunk nincsen helye. Szerintem ez megmérgezi a közösséget. Ezt az elejétől fogva tudatosan kerültük. Az én személyem határozza meg a hangulatot. Az órán nem én szerepelek, hogy engem sztárolajnak, hogy milyen ügyes táncos vagyok. Ezzel ellentétben a tanítványokat szerepeltetem, hogy ők lehessenek a sztárok. Aki nem a rivalizálás vágyával érkezik hozzánk, nagyon hamar feloldódik, és várja a következő alkalmat. Aki szerepelni, kitűnni érkezik, nem marad sokáig. Ez a légkör biztosítja, hogy feszengés nélkül érezze mindenki jól magát.
A programhoz hozzátartozik a rendszeresen szervezett, csajos Díva születik hétvége egy wellness hotelben. Napközben táncolunk, wellness-ezünk. Este meg vannak a nagy beszélgetések, lelkizések, “commingout”-ok.
Lelkileg nem megterhelő ez?
Imádom. Egyáltalán nem fáraszt. Ez éltet.
Az órán sem a koreográfia a nagy durranás szerintem. Azt bárki be tudja tanítani. Felcsapod a YouTube-ot, és tele van jobbnál jobb táncosok szuper koreográfiájával.
A bátorításra kell a hangsúlyt helyezni. Megtanítom számukra, hogyan legyenek felszabadultak. Bele merjenek nézni a tükörbe, kihívóan, büszkén, helyes önértékeléssel és önazonossággal. Egy szexi, ízig vérig nőt lássanak magukban. Az órán lehetősége van mindenkinek kilépni a szürke hétköznapjaiból.
Ez egy egész embert igényel. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a családdal?
Nagyszülői segítséggel, és egy nagyon precízen vezetett időbeosztással. Nem adok olyan sok órát. A családom nagyon fontos nekem. És nem is a saját óráimmal akarom feltölteni a La Place órarendjét. Délelőtt vannak a magánóráim, és délután vannak a csoportos órák. A férjemmel csináljuk közösen a salsa és bachata órákat.
Persze, ha beesik váratlanul egy leánybúcsú, annak nem tudok nemet mondani. Azt mindig nagy imádattal szúrjuk be a programok közé. :)
Mi az amivel elégedett vagy?
A La Place körül forognak a gondolataim reggeltől-estig. Egy közösséget építünk, hogy jó legyen itt lenni. Maradjanak itt óra után beszélgetni. Szerintem ez sikerült. Sok állandó óraadónk van. Akik fantasztikus szakemberek, és velünk azonos értékrenddel végzik hivatásukat. Nem kell az elképzeléseinkkel azonosuljanak, mert a lényükből fakad a közösségépítés. Sikerült kialakítani egy jól működő rendszert. Nem kell állandóan jelen lennünk.
